Mostanában eléggé el voltam úszva, de folyatódik a sorozat íme:
Reggel 10-kor találkoztunk a Füvészkert bejáratánál, aminek egyáltalán nincsenek magas kőfalai, ahogy a Pál utcai fiúkban volt. A gyülekező társaság úgy nézett ki, mintha a Himalájára indulnánk, mindenkinél hatalmas hátizsák, állványok, sőt, volt aki kinyitható kisszéket is hozott magával – na, ez aránylag ritkán része egy himalájai összeállításnak. Nagy Z. Laci oktatónk azt mondta, hogy a tó mellett lesz a bázisunk, ott pakoljunk majd le. Megborzongott a hátam, hogy ott fog állni Geréb és egy csomó vörös inges a híd mellett és amilyen két ballábas vagyok, bele is fogok esni a tóba, mint Nemecsek, mielőtt még elhelyezhetnénk egy táblát valahol, hogy „Itt jártak a FotóSarkosok!” Idáig jutottam képzelgésben és máris ott álltunk a „tó” partján, ami akkora és olyan mély volt, hogy a tetején dodzsemező két kacsa állandóan összeütközött és ilyenkor a lábukat is letették.
„Szerencsénk van” – idézet Nagy Z. Lászlótól - aki arra utalt, hogy gyönyörűek a délelőtti fények és terv szerint bele is borultak a növények a virágjaikba.
Gyötrelmes és csodálatos munka a makró fotózás! Beállítani, megtartani, kivárni, amíg elül a szél, mozdulatlanul tűrni, hogy egy darázs toporogjon a karodon, miközben várod, hogy egy másik szembe forduljon veled a virág kelyhében… De kimondhatatlan élmény észrevenni a legkisebb részletekben megbúvó tökéletességet és harmóniát! Egy apró inda kecsességét, egy kaktusz tüskéjének robosztus tömegét. Elkábított az élmény, lélegzetvisszafojtva vonszoltam az állványom és a gépem virágról virágra, keresgélve a jobbnál jobb beállításokat. Úgy éreztem magam, mintha egy fantasztikus mesefilm díszletei között járnék, míg egyszerre csak vállamra tette kezét az egyik oktató, hogy lejárt az idő és adjam vissza a kölcsönbe kapott makró objektívet. De hiszen, csak most kezdtem! – próbáltam szabadkozni, de az a most pont öt órával korábban volt, a gyönyörű reggeli fényekből azóta delelő nap lett, meg még egy kicsi.
Hazafelé menet végig az LCD-met néztem a villamoson, aztán meg a monitorom itthon. Este 9 van. Elfelejtettem ebédelni. Makró fotós leszek!
