Hogy miért pont most? Egyszer hallottam egy sztorit. Egy vak koldushoz odament egy ember és azt mondta neki, hogy kicserélné a táblát a kezében – amire az volt írva, hogy vak vagyok, segítsetek – és higgye el, rengeteg pénzt fog gyűjteni. A koldus beleegyezett, s az új táblától valóban ömleni kezdtek a bankjegyek a szakadozott kalapba. Hogy mi volt írva a táblára? „Itt a tavasz és én nem láthatom.”
Azt hiszem ez jutott eszembe, mikor a minap elővettem a néhány hónapos, egészen jó Nikon gépemet és megpróbáltam lefényképezni azt a boldogságot, amit kabát nélkül éreztem a napsütésben. Nem sikerült. Egyre idegesebben nyomkodtam a gombokat a gépen és rájöttem, hogy fogalmam sincs, mire jók. Azonnal a neten voltam és fotótanfolyamokat kerestem. Mindenhol modellcsajok, műterembelsők, nahát, nekik aztán rohadtul mindegy, hogy tavasz jön vagy tél, egyforma bájmosoly a mellétől északra…, hát ettől nem leszek okosabb. Természetfotó tanfolyam. Nyakig terepszínűben, hatalmas objektívek és még ornitológus is van a csapatban. Elképesztően jó lehet. Nekik. És tessék. Általános alaptanfolyam. Rengeteg témakör, rengeteg oktató és egészen kulturált honlap. FotóSarok. Sose hallottam róluk. Semmi manír, féléves tanfolyam, az oktatók valahonnan ismerősek, de nem a celebvilágból. Nem olcsó, de nagyon komoly programokat ígér. Holnap indul. Ez nem lehet véletlen.
