Pedig hétfőn úgy jöttem haza, hogy már éreztem a kezemben Robert Capát, tudtam gondolkodni André Kertész agyával és Helmut Newtonként láttam a csajokat. Erre ma mi van? Retrofókusz elv. Scheimpflug feltétel. Hiperfokális távolság. Brillancia és ezt senki nem fogja elhinni, a s z t i g m a t i z m u s. Hova jelentkeztem? Megnézem az órarendet. Lehet, hogy véletlen egy másik…. tanfolyamon voltam? Hogy aaaaaa izéééé, hogy a gyújtótávolság a leképzett kép átlójához viszonyítva lesz teleobjektív, meg nagylátószögű? És hogy a színek, a hullámhossza meg a hőmérséklete, és ha a szőrös körtére állítom az AWB-t, akkor nem lesz sárga tányér? Erről fogalma nem volt Robert Capának, itt nőjön fenyőtű a karomból, ha igen.
Minek az a szaros zöld „P” betű a gépen, ha minden nyavalyát nekem kell beállítani? Soha többé nem veszem kézbe a fényképezőgépemet. Inkább pilótának megyek, ott kevesebb bigyót kell figyelni.
Szombaton kimegyünk a Kopaszi-gátra megismerni egymást és fotózni valamit, addigra talán magamhoz térek.
