Fotós tanfolyam

Megvettem a két szűrőt az előadás előtt és komolyan mondom, izgatottabban várom a kipróbálását, mint egy új objektívnek. Zoli, a boltvezető megkérdezte, milyen szürkeszűrőt szeretnék, mondtam, hogy szürkét, hátha nem jól értette, de ő jól értette, én nem értettem, hogy szürkeszűrőből számtalan lehet, attól függően, mennyi fényt enged át, de ehhez tudni kell ám a denzitást és annak kifejező számait. Mert egy 0,3-as denzitáson ugye fele annyi fény megy át, tehát egy blendét nyithatok, viszont az értékek logaritmikusan változnak…, na itt elvesztettem a fonalat és rájöttem, hogy figyelni kellett volna az első órákon, mert fogalmam sincs, miről beszélnek hozzám és lehet, hogy ez látszik is rajtam. De Zoli hajthatatlan volt és végül megértettem miért bonyolultabb egy rohadt üvegdarab megvásárlása, mint egy komplett fotóstúdióé. És mivel nagyon humánus volt az árképzés, beszélgetni kezdtünk egy polarizációs szűrőről is megvételi szándékkal. Szerencsére elkezdődött az óra és futnom kellett a tanterembe, így gyorsan meg tudtunk állapodni egy keskeny foglalatú cirkuláris
példányban, amit majd a szünetben fizetek ki, hogy le ne maradjak a hétvégi fotók értékeléséről. Hihetetlen, mi minden jutott eszébe néhányaknak egy hídról, mások meg mennyire lebénultak a feladattól. Nagyjából a középmezőnyben végeztem és a hajnali derengéses fotóm még külön ki is lett emelve. Ó, ha előbb meg lett volna a két új szűrőm!