A fórumon (mert az is van ám indulás óta a suli honlapján, külön a mi osztályunknak), rengeteg posztolás ment, úgyhogy én is bekapcsolódtam, és a sportfotó tanárunktól Szalmás Pétertől tényleg egy csomó hasznos dolgot megtudtam a mozgásfotózásokkal kapcsolatban. Az egyik feladatunk az, hogy villamost kell fényképeznünk úgy, hogy 5 különböző módon ábrázoljuk a mozgását a képen. Natejóég. Villamos áll - háttér mozog, háttér figyel - villamos oson. Ez kettő. Netáááán, foroghatna a villamos kereke, mondjuk. Három. Na, jó. Akkor most elmegyek életem első élő focimeccsére, aztán kitalálom a többit – gondoltam, felkaptam kedvenc lila pulóveremet és útnak eredtem. A Metró kocsiban a Ferenc körúttól érezhetően nőtt a feszültség. . José Ortega: A tömegek lázadása című
könyvét olvastam lazán az egyik ajtónak dőlve, de mintha menekülni akart volna a könyv a kezemből. Amikor pedig a Népligetnél kiléptem a szerelvényből, elég erősen ütődött oda a vesém valakinek a térdéhez. Szerencsére hamar megláttam az osztálytársakat és volt valakinél egy fekete esőkabát, amit magamra húzhattam. Erre jött még egy „hivatalos” fotósmellény is, úgyhogy visszatért a bátorságom és úgy léptem be a stadionba, mint Russel Crowe a Gladiátorban… és egy pillanatnyi sokkhatás után a gondolataink is nagyjából megegyezhettek.