Fotós tanfolyam

Soha nem gondoltam volna korábban, de kifejezetten jól éreztem magamat. Amint elhelyezkedtünk a pálya szélén és a keresőn keresztül figyelni kezdtem a játékot, megszűnt a külvilág. Csak a labda és a játékosok mozgására koncentráltam. Az első néhány képnél éreztem, hogy lemaradtam a megfelelő pillanatról, ezért még jobban összpontosítottam, és végre sikerült megtalálnom a ritmust. Hihetetlen élmény volt nyomni az exponáló gombot és érezni, hogy megvan a mozdulat. Talán 2-3 perces lehetett az első félidő, kérdeztem is a többieket, hogy miért állt le a meccs, mutattak egy lakótelepi ház méretű kijelzőre és hogy letelt az idő. Csorgott a víz a hátamon, görcsben volt a jobb kezem és a nyelvem is elzsibbadt, de azt már tényleg nem értem, miért. Nagyon érdekes este volt. Úgy jártam, mint a paraszt bácsi a műrepülőn. Azt gondoltam, hogy izgulni fogok. Azt is, hogy kicsit csapzottan érek haza. Az is biztos volt, hogy életre szóló élményben lesz részem. De hogy élvezni fogom!