Fotós tanfolyam

Szombaton dolgoztam, ezért ma szabadnapom volt, s mivel már hajnali fél 11-kor kivetett az ágy magából, úgy döntöttem kísérletezek kicsit. Poharakat és üvegeket pakoltam a konyhaasztalra és az ablakon bejövő fényben lefényképeztem őket. Mindjárt az elején megfogott, ahogy az átlátszó anyagokon átsütött a fény, s ahogy egymást takarták érdekes szín és formakeveredések jöttek létre. Aztán egyre közelebb mentem a témához, mint amikor egy ismeretlen állattal barátkozik az ember, s a téma egyre érdekesebb lett. Már nem feltétlenül üvegeket és poharakat fotóztam, hanem tükröződéseket és csillogásokat és annyira elmerültem a munkába, hogy már majdnem indulnom kellett a tanfolyamra és még nem is ettem semmit. Szerencse, hogy kapunk szendvicseket a szünetben, így egy nagyobb tejeskávéval kihúzhatom estig. Szántó Györgynek hívják a tanárunkat, aki a tárgy és reklámfotót tanítja. Rengeteg képet vetített, hihetetlen precízen beállított és megvilágított cipőkről, táskákról és borosüvegekről. És persze ételek, amikbe legszívesebben beleharaptam volna, mert ez még a szünet előtt volt és a tejeskávé már erősen a múlt gyomrába veszett. Vagyis ködébe. Fantasztikus dolog ez a tárgyfotózás. Amikor reklámfotókat nézek, annyira tökéletes képek, hogy meg sem fordul az agyamban, hogy ezeket emberek fotózzák. Azok a képek valahogy csak úgy vannak, ilyen színeket, fényeket, élességet, hangulatokat emberi eszközökkel nem is lehet létrehozni. Trükk az egész, mint annyi minden a világon. És mégsem. Pontosan elmondta a Gyuri, hogyan kell beállítani egy borosüveget, hogy az a látvány jelenjen meg, ami a katalógusban van. És szinte semmi utómunka, csak pontos beállítás. Hazafelé kicsit szégyelltem a délutáni fotóimat. De aztán meggyőztem magam, hogy azok nem reklámfotók, hanem hangulatok egy dologról, jelenségről. A reklámfotók olyanok, mint a celebek. Megnézi az ember, mert feltűnőek és nagyon tökéletesnek tűnnek. Az én fotóm meg olyan, mint a barátnőm. Szeretem. Azért jó ez a tárgyfotózás, tök érdekes játék