2011. április 27. szerda Most, ahogy visszaolvastam a hétfő esti bejegyzésem utolsó mondatait, megfordult körülöttem a világ. Hétfőn még úgy jöttem haza a fotósuliból, hogy a fényképezés megállíthatatlanul rohan a teljes technicializálódás felé, néhány év alatt annyit változott a képfeldolgozás és megjelenítés, hogy nem csodálkoznék, ha a gyerekem telefonon keresztül 3D-ben, életnagyságban tudná közvetíteni a nyaralását, vagyis itthon a nagyszobában, állhatnék mellette a tengerparton virtuálisan. Nem is aludtam túl jól, álmomban valami állami protokollt fotóztam és az LCD-n visszanézve mindenki meztelen volt a képeken, kétségbeesve keresgéltem a menüben, hogy hol állíthattam el valamit, de nem találtam és állati ideges voltam, hogy hogyan fogom leadni ezeket a képeket. A mai fotó oktatáson Jung Zseni művésznő beszélt az aktfotózásról. 6X6 centiméteres diákat vetített igazi diavetítővel, ugyanis ő még sohasem dolgozott digitális fényképezőgéppel, nem ismeri a bit, a megapixel és a memóriakártya fogalmát. Számára a képérzékelő kizárólag a szeme, a fotó pedig a celluloidon előhívódó pozitív kép, amit nemhogy átalakítani nem lehet utólag, de még csak hozzányúlni sem lehet kesztyű nélkül, mert ujjlenyomatos lesz. Hihetetlen volt hallgatni, ahogy a természetes fényekről és a derítésekről beszélt, és látni a képeket, a színben, formában, árnyalatokban tökéletes képeket minden utólagos manipuláció nélkül. Kicsit azt hiszem megértettem, hogy mi is az igazi, zsigerből jövő művészfotó és a véletlen meg a technika különös összjátékából adódó tákolmány közötti különbség. Hatalmas és sokak számára leküzdhetetlen szakadék.
fotótanonc 2011.08.31. 14:55
Fotós tanfolyam - akt óra
Címkék:tanfolyam fotós fotósuli fotóstanfolyam 1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://fotostanfolyam.blog.hu/api/trackback/id/tr723193206
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
n.Gyuree · http://ngyuree.com 2011.10.13. 10:04:57
Szia! Beleolvasgattam a blogodba, tetszik, ahogy leírod a lépcsőfokokat. :) Viszont a képeket hiányolom.
Ezzel a poszttal kapcsolatban nem tudtam megállni, hogy ne írjak valamit. Az utómunkával kapcsolatban... És tényleg minden rosszindulat nélkül, csak hogy tudd: volt, bizony nagyon keményen volt utómunka a filmes korszakban is, pl.:
Ha túlexponált egy részlet, akkor azt nagyításkor kitakarták.
A hívófolyadékban sem mindegy, meddig tartod a filmet. Nem mindegy, milyen folyadékot használsz (Cross Process pl. - diát a negatív vegyszerével, negatívot a dia vegyszerével: zöldes szín és természetellenes kontraszt)
Nagyon sok retusról és utólagos képmanipulációról lehet olvasni a neten, többek közt azt hiszem Sztálin az egyik kegyvesztettjét szedette le egy fotóról. És azt úgy megcsinálták, úgy odarajzolták a háttérben álló hajó többi részét, hogy észre sem veszed, hogy ott biza volt valaki. Ez csak az egyik.
Úgyhogy híváskor, nagyításkor és a kész papírképen is lehetett és volt is retus, utómunka (szempilla kiemelés). Mert volt, amikor kellett már akkor is.
Persze nem azt mondom, hogy a fent említett fotós csal és fúúj, de szerintem ő is tisztában van a dolgokkal.
Azért lehet, hogy ennyire idegenkednek jópáran a régiek közül a digitálistól, mert... Mert már szinte mindenki "fényképezhet". És sorra fossák fel (bocsánat, nem találtam jobb szót) a rosszabbnál rosszabb képeket mindenféle megosztókra, magukat pedig amatőrnek nevezik. Hát nem. Amióta full frame vázra váltottam, azóta tudatosult csak, hogy a fényképezés nem egy katt, manuál módban fotózás ide, vagy oda. A fényképezés az a fény leképzése jelen esetben a szenzorra. És azt úgy kell csinálni, hogy a te elképzelésed szerint helyes legyen, úgy fényképezd le azt a témát, ahogy te szeretted volna. De azt jól. Nem egy egyszerű dolog a fénymérés, nem mindegy, hogy mennyire sötét az a szürke, hogy mennyire világos a késődélutáni felhős égbolt, hogy ezeket mennyivel kell alul ill. felülexponálni a helyes expozíció érdekében. Csúnya és száraz alapokon nyugszik a fotózás, de ha valaki azért fotózik, mert ki akarja magát fejezni vele, akkor nagyon hamar beleszokik. Én még csak szokom, néha utálom magam, hogy nem sikerült, de élvezem. És persze van amikor nagyon csúnyán utómunkázok, mert a kép hangulata ordít érte. :D
Ezzel a poszttal kapcsolatban nem tudtam megállni, hogy ne írjak valamit. Az utómunkával kapcsolatban... És tényleg minden rosszindulat nélkül, csak hogy tudd: volt, bizony nagyon keményen volt utómunka a filmes korszakban is, pl.:
Ha túlexponált egy részlet, akkor azt nagyításkor kitakarták.
A hívófolyadékban sem mindegy, meddig tartod a filmet. Nem mindegy, milyen folyadékot használsz (Cross Process pl. - diát a negatív vegyszerével, negatívot a dia vegyszerével: zöldes szín és természetellenes kontraszt)
Nagyon sok retusról és utólagos képmanipulációról lehet olvasni a neten, többek közt azt hiszem Sztálin az egyik kegyvesztettjét szedette le egy fotóról. És azt úgy megcsinálták, úgy odarajzolták a háttérben álló hajó többi részét, hogy észre sem veszed, hogy ott biza volt valaki. Ez csak az egyik.
Úgyhogy híváskor, nagyításkor és a kész papírképen is lehetett és volt is retus, utómunka (szempilla kiemelés). Mert volt, amikor kellett már akkor is.
Persze nem azt mondom, hogy a fent említett fotós csal és fúúj, de szerintem ő is tisztában van a dolgokkal.
Azért lehet, hogy ennyire idegenkednek jópáran a régiek közül a digitálistól, mert... Mert már szinte mindenki "fényképezhet". És sorra fossák fel (bocsánat, nem találtam jobb szót) a rosszabbnál rosszabb képeket mindenféle megosztókra, magukat pedig amatőrnek nevezik. Hát nem. Amióta full frame vázra váltottam, azóta tudatosult csak, hogy a fényképezés nem egy katt, manuál módban fotózás ide, vagy oda. A fényképezés az a fény leképzése jelen esetben a szenzorra. És azt úgy kell csinálni, hogy a te elképzelésed szerint helyes legyen, úgy fényképezd le azt a témát, ahogy te szeretted volna. De azt jól. Nem egy egyszerű dolog a fénymérés, nem mindegy, hogy mennyire sötét az a szürke, hogy mennyire világos a késődélutáni felhős égbolt, hogy ezeket mennyivel kell alul ill. felülexponálni a helyes expozíció érdekében. Csúnya és száraz alapokon nyugszik a fotózás, de ha valaki azért fotózik, mert ki akarja magát fejezni vele, akkor nagyon hamar beleszokik. Én még csak szokom, néha utálom magam, hogy nem sikerült, de élvezem. És persze van amikor nagyon csúnyán utómunkázok, mert a kép hangulata ordít érte. :D
