fotótanonc 2011.07.28. 22:21

2011. április 6. szerda

Az első Photoshop óránk. Végre egy témakör, ami ismerős, akár azt is mondhatnám, hátra dőlök és figyelem kicsit a „kollégát”, hátha tud valami trükköt, ami még eddig nem jutott eszembe. Már a legelső kiadásom megvolt a képmódosító szupercsodából, azóta pedig folyamatosan frissítem az újabb és újabb változatokkal. Egyszer egy kiállításon láttam egy fotót, amin egy teljesen pucér nő állt a vízparton, az volt a kép címe, hogy „Fürdőruhás lány (retusgyakorlat)”. Azonnal tudtam, hogy ez az én világom, egyszer még világhírű művész lesz belőlem. Hordták is hozzám a képeket rendre az ismerősök, miután egy kis önműveléssel gyakorlatot szereztem a filterekben. Pillanatok alatt festményekké varázsoltam a legrosszabb fotót is, fejet cseréltem a mopszlikutyán, sárga hajat és kerek melleket növesztettem a szomszéd lány húgának. -„Természetesen mostantól csak raw képekkel fogunk dolgozni, mert azokon sokkal nagyobb bitmélységgel tudjuk a denzitási és colorfrekvenciákat beállítani…”- mondta András, mintegy köszönés helyett és azonnal megjelent egy olyan kezelőfelület a projector képén, amit még életemben nem produkált a Photoshopom, pedig jó néhányszor fagyott már le munka közben. -Kolor miajóistent denzitált?- kérdeztem rémülten a mellettem ülőtől, aki kimeredt tekintettel éppen leharapta a radírgumit a ceruzája végéről. - Nemtom. Neki olyan másmilyen ez az egész izé. Vagy nem? – kaptam a szakszerű és megnyugtató választ. Hát, így kezdődött az este és az én megtérésem. Így lettem a bóvligyártó Saulból egy projector fényében megvilágosult Pál apostol, aki már tudom és hirdetem mindenkinek, hogy egy igazság van, a valódiság és a minőség és a Photoshop csak és kizárólag erre való. És gyűlölöm az eddigi „átvarázsolt” képeimet a mopszlikutyát és a sárga hajakat. Sosem csinálok többé festményt a fotóból és nem iszom pezsgőt a Hubertusz utáni vörösbor utáni pálinkára. Nem! Soha!

Címkék:fotó fotótanfolyam fotósuli fotóstanfolyam 1 komment

fotótanonc 2011.07.24. 20:31

2011. április 4. hétfő

Sportfotó képértékelés. Nem akarok beszélni róla….. OK. Nem az én műfajom, nem is nagyon akartam kimenni a gyakorlatra. De végül tök jó volt a hangulat és éreztem is a témát. ……mint süket gyerek a zongorát… hogy úgy exponáltam. Az igaz, hogy lettek állati jó képek. Fejelések, cselek, mindenki a levegőben, fröccsenő izzadtság… Szerintem letöltötték a netről. De hisz ott álltak mellettem. Nem értem.

Címkék:fotótanfolyam fotósuli fotóstanfolyam fotósarok Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.07.21. 11:01

fotós tanfolyam FTC

Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.07.19. 17:58

Április 2. szombat második rész.

Soha nem gondoltam volna korábban, de kifejezetten jól éreztem magamat. Amint elhelyezkedtünk a pálya szélén és a keresőn keresztül figyelni kezdtem a játékot, megszűnt a külvilág. Csak a labda és a játékosok mozgására koncentráltam. Az első néhány képnél éreztem, hogy lemaradtam a megfelelő pillanatról, ezért még jobban összpontosítottam, és végre sikerült megtalálnom a ritmust. Hihetetlen élmény volt nyomni az exponáló gombot és érezni, hogy megvan a mozdulat. Talán 2-3 perces lehetett az első félidő, kérdeztem is a többieket, hogy miért állt le a meccs, mutattak egy lakótelepi ház méretű kijelzőre és hogy letelt az idő. Csorgott a víz a hátamon, görcsben volt a jobb kezem és a nyelvem is elzsibbadt, de azt már tényleg nem értem, miért. Nagyon érdekes este volt. Úgy jártam, mint a paraszt bácsi a műrepülőn. Azt gondoltam, hogy izgulni fogok. Azt is, hogy kicsit csapzottan érek haza. Az is biztos volt, hogy életre szóló élményben lesz részem. De hogy élvezni fogom!

Címkék:fotótanfolyam fotósuli fotóstanfolyam fotosarok fotósarok Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.07.14. 21:24

fotós tanfolyam kép 1

Címkék:fotótanfolyam fotósuli fotóstanfolyam Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.07.12. 21:00

2011. április 2 szombat első rész

A fórumon (mert az is van ám indulás óta a suli honlapján, külön a mi osztályunknak), rengeteg posztolás ment, úgyhogy én is bekapcsolódtam, és a sportfotó tanárunktól Szalmás Pétertől tényleg egy csomó hasznos dolgot megtudtam a mozgásfotózásokkal kapcsolatban. Az egyik feladatunk az, hogy villamost kell fényképeznünk úgy, hogy 5 különböző módon ábrázoljuk a mozgását a képen. Natejóég. Villamos áll - háttér mozog, háttér figyel - villamos oson. Ez kettő. Netáááán, foroghatna a villamos kereke, mondjuk. Három. Na, jó. Akkor most elmegyek életem első élő focimeccsére, aztán kitalálom a többit – gondoltam, felkaptam kedvenc lila pulóveremet és útnak eredtem. A Metró kocsiban a Ferenc körúttól érezhetően nőtt a feszültség. . José Ortega: A tömegek lázadása című
könyvét olvastam lazán az egyik ajtónak dőlve, de mintha menekülni akart volna a könyv a kezemből. Amikor pedig a Népligetnél kiléptem a szerelvényből, elég erősen ütődött oda a vesém valakinek a térdéhez. Szerencsére hamar megláttam az osztálytársakat és volt valakinél egy fekete esőkabát, amit magamra húzhattam. Erre jött még egy „hivatalos” fotósmellény is, úgyhogy visszatért a bátorságom és úgy léptem be a stadionba, mint Russel Crowe a Gladiátorban… és egy pillanatnyi sokkhatás után a gondolataink is nagyjából megegyezhettek.

Címkék:fotó tanfolyam fényképezés kezdő fotótanfolyam fotósuli fotóstanfolyam 3 komment

fotótanonc 2011.07.10. 20:20

2011. március 30. szerda

Ahova gimnáziumba jártam hajdanán, csupa tudós ember tanított. Szerzetesek voltak, ráértek. A történelemtanárom azzal kezdte az oktatást, hogy a történelem a legfontosabb tantárgy, úgyhogy nagyon szigorú lesz. A matektanár szerint a matematika mindennek az alapja, ezért ő is úgy gondolta, hogy rengeteget kell követelnie és maximálisan. És ugyanezt előadta a biológia, fizika, földrajz, magyar és az összes többi tanár is. Majd beültünk az első énekórára, gondolván, hogy fellélegzünk kicsit, de azt meg az igazgatóhelyettes tartotta, úgyhogy perceken belül kiderült, hogy a matek, magyar, töri, biosz mind-mind semmi, mert az egyetlen fontos tantárgy, az ének-zene és nehogy azt higgyük, hogy abból nem lehet megbukni. Hát, így jártunk a sportfotóval, pedig ez volt az egyetlen témakör, amire úgy gondoltam, csak becsületből megyek el meghallgatni, soha nem bírtam még végignézni egyetlen sporteseményt sem. Természetesen az első percben kiderült, hogy ez a fotózás csúcsa és „ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez”, mármint az exponáló gomb nyomogatásához – (mert, ugye Petőfiről
már készült dagerrotípia , de nagyon utálta a fotózást, el is tűntette a róla készült képet, csak jóval később sikerült a közben megfeketedett kópiát megtalálni, és Escher Károly kezei által láthatóvá tenni.), szóval borzasztó figyelmet, összpontosítást és nagy technikai tudást igényel a sportfotó művelése. Hát, innen egy kicsit akadozott a figyelmem, mert meleg is volt és az éjszaka is rövid, úgyhogy nem esküdnék meg hányféle sportpályáról volt szó, de ezred alatt egyiken sem érdemes semmit, a Forma 1-re meg csak akkor kaphatok akkreditációt, ha már dolgoztam egyen. Vagány. Úszóversenyen pedig előre tudni kell mit akarok fotózni, rajtot, úszást, vagy végső boldogságot, mert egy tapodtat nem mászkálhatok közben. De a legizgalmasabb csak ezután jött. A gyakorlat egy focimeccsen lesz, mégpedig az FTC
pályán. Életem első meccse. És rögtön a pálya mellett. Már ezért megérte a tanfolyam! Ha túlélem.

Címkék:fotó tanfolyam fotózás kezdő fotótanfolyam fotósuli fotosarok 1 komment

fotótanonc 2011.07.04. 21:26

2011. március 28. hétfő

Megvettem a két szűrőt az előadás előtt és komolyan mondom, izgatottabban várom a kipróbálását, mint egy új objektívnek. Zoli, a boltvezető megkérdezte, milyen szürkeszűrőt szeretnék, mondtam, hogy szürkét, hátha nem jól értette, de ő jól értette, én nem értettem, hogy szürkeszűrőből számtalan lehet, attól függően, mennyi fényt enged át, de ehhez tudni kell ám a denzitást és annak kifejező számait. Mert egy 0,3-as denzitáson ugye fele annyi fény megy át, tehát egy blendét nyithatok, viszont az értékek logaritmikusan változnak…, na itt elvesztettem a fonalat és rájöttem, hogy figyelni kellett volna az első órákon, mert fogalmam sincs, miről beszélnek hozzám és lehet, hogy ez látszik is rajtam. De Zoli hajthatatlan volt és végül megértettem miért bonyolultabb egy rohadt üvegdarab megvásárlása, mint egy komplett fotóstúdióé. És mivel nagyon humánus volt az árképzés, beszélgetni kezdtünk egy polarizációs szűrőről is megvételi szándékkal. Szerencsére elkezdődött az óra és futnom kellett a tanterembe, így gyorsan meg tudtunk állapodni egy keskeny foglalatú cirkuláris
példányban, amit majd a szünetben fizetek ki, hogy le ne maradjak a hétvégi fotók értékeléséről. Hihetetlen, mi minden jutott eszébe néhányaknak egy hídról, mások meg mennyire lebénultak a feladattól. Nagyjából a középmezőnyben végeztem és a hajnali derengéses fotóm még külön ki is lett emelve. Ó, ha előbb meg lett volna a két új szűrőm!

Címkék:fotótanfolyam fotósuli fotóstanfolyam fotósarok Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.07.04. 21:25

2011. március 26. szombat

Képriport egy hídról. Szerda óta ezen görcsölök, álmaimban többször megjelent a Tacoma-híd 1940-es összeomlását bemutató videofelvétel, az a hihetetlenül mázlista operatőr, aki csak ott volt és megcsinálta a világ egyik leghíresebb filmfelvételét, pont egy hídról. Ha csak megnyalná a szája szélét a Lánchíd oroszlánja! (Tudom, nincs nyelve – pont ezért lenne poén!) Vagy épp átadódna a Margit híd már teljesen! (Ez majd a következő utáni tanfolyamosoknak lesz talán téma – pofátlan szerencse!)

A Szabadság hidat választottam, mert nem messze lakom tőle. Korán reggel kikutyagoltam a hídfőhöz és csináltam egy egész tisztességes napfelkeltét, miközben lelkes közterületesek söprögettek a járdán. Rács és utcaseprő sziluettek és felkelő nap. Kezdtem vérszemet kapni. A delelő Nap és két rendőrjárőr már a híd közepén talált rám, amikor fölmásztam arra a szegecselt acélszerkezetre, amin máskor öngyilkosjelöltek szoktak mászkálni, pedig én csak a forgalmat akartam megörökíteni egy különleges nézőpontból. Nem sikerült meggyőznöm a rendfenntartókat pusztán művészeti formabontásom fontosságáról, így maradt a rácsok közüli fotózás, viszont égető hiánya alakult ki egy combosabb szürkeszűrőnek, hogy napsütésben is bírjak bemozdult autókat fényképezni. Hétfőn mindenképp veszek egyet a suliban, és ha nagyon baráti árat mondanak rá - mivel hallgató vagyok – akkor gyorsan egy polárt is újítok. Annyira drukkoltam, hogy jöjjön valami különleges szerkezet is az úton, hogy hamarosan feltűnt egy nyitott fehér csodajármű, benne felvirágozott esküvői pár! Hihetetlen, ezt akartam! Tipikus riporter alkat vagyok, vonzom az eseményeket!

Harmadszor is kisétáltam estefelé, hogy az alkonyati fényeket, a díszkivilágítás felkapcsolását is megörökítsem, s így teljessé tegyem a híd egy napját. Most összeállítok egy képriportot a képekből és nagyon kíváncsi vagyok a többiek munkáira.

 

Címkék:fényképezés fotós fotótanfolyam fotosarok Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.06.08. 20:46

2011. március 23. szerda

 

Annyira telezsúfolódott az agyam a múlt órán, hogy nem is emlékeztem, hol jártam az este. Jó, lehet, hogy segítettek néhány pohár vörösborék, akikkel az osztály egyre bővülő kemény magja tartós barátságot kötött az iskola szomszédságában. Úgy tűnik, ezekből a hétfői barátkozásokból szokás lesz.
Gondolkodni kell! Ezt mondta a Béla ( http://fotosarok.hu/oktatokozpont/oktatok/Szandelszky-Bela.html )  és már emlékszem is, hogy megint átgondoltam a politikusi pályát, mert a képriport egy kommunikáció a világról, ami nem csak technikáról és kompozícióról szól, hanem érett gondolkodásmódról, világlátásról, összefüggések ismeretéről. Szerkeszteni kell tudni, agyban és a képfeldolgozásnál is. Jó technikát kell használni, de nem szabad elveszni benne, mert ez megöli a képet! Szívemből beszél ez az ember! Eszembe jut az a rengeteg szöveg, amiket különböző fórumokon és szakmai lapokban olvasok, ahol oldalakon át elemeznek technikai paramétereket, majd bűn rossz fotókat közölnek „eredmény”- ként.
És csak kapkodom a fejem, már második alkalommal, a rengeteg praktikus, mindennap hasznosítható információ között, hogyan vegyünk föl kapcsolatot emberekkel, hogyan lesznek őszinték a pillanatképek, hogyan őrizzük meg a valóságot, hogyan oldjunk meg reménytelennek tűnő helyzeteket. Holnaptól riporter szeretnék lenni, mondjuk Afganisztán alsón, úgy érzem, soha nem látott képeket tudnék alkotni. De a szombati gyakorlaton egyenlőre a budapesti hidakról kell képriportot készíteni, ami most konkrétan bonyolultabbnak tűnik, mint egy tűzvonalban lévő szabadságharcost portrézni. De tényleg. Milyen riport lehet hidakról? Mit csinál egy híd? És több híd? Semmit. Rohadtul semmit. Ebből mi lesz!

Címkék:canon tanfolyam nikon fotótanfolyam fotóstanfolyam fotosarok fotósarok Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.06.02. 21:52

2011. március 21. hétfő

 

Elég laza csávó. Ahogy megérkezett a suliba, gyakorlatilag mindenki akaratlanul is aranymetszésbe állt, csak hogy hirtelen jól nézzen ki az összkép. Elképesztő határozottság és dinamizmus. Talán éppen ezért lett a világ legnagyobb hírügynökségének a fotósa.
-Hogy mi a foglalkozása? –mutatta be „osztályfőnökünk” az óra elején - hát, Szandelszky Béla.
-És miről fog beszélni? Természetesen a fényképészről, mint felsőbbrendű lényről. - Nem rossz kezdés.
És a folytatásban tényleg bebizonyította, hogy mindennapi életünk a képek körül forog, akár álló, akár mozgókép. A technika fejlődése is arra halad, hogy minél inkább a befolyásuk alatt tartsanak a képközlő médiumok és persze ki alkotja a képeket? Ergo ki irányítja a világot? Természetesen a fényképészek.
Kezd bizseregni valami a halántékomnál. Régen gondolkoztam, hogy politikus legyek, de már látom, jól választottam! Tanulás kérdése az egész.

1 komment

fotótanonc 2011.05.27. 19:24

2011. március 18. péntek

 
Össze-vissza vannak a napok a március 15 miatt. Nem elég, hogy péntek este van, ilyenkor az ember valami kalandra vágyik, egzotikum, csillogás, meg minden. És mi várja? Színelmélet, digitális eszközrendszerek. Ez tényleg felemelő. Azért nem volt semmi az előadás. Mindenki arról beszél, hogy digitális géppel már semmi érdekes nincs a fotózásban, gyakorlatilag nem is lehet rossz képet csinálni, de ha mégis, egy gombnyomás és tökéletes lesz a kép. Na. Akik így gondolják, azokat szépen összekötözgetném valami jó erős spárgával és beültetném egy ilyen órára, aztán megkérdezném, ugyan hol van az a gomb, amit csak úgy meg kell nyomni, mert ha így van, akkor Beethoven Esz-dúr zongoraversenye is csak egy billentyű lenyomása, oszt kész.
Félelmetes, hogy milyen lehetőségek rejlenek a digitális képfeldolgozásban, de kicsit pánikba is estem, lesz-e időm még megtanulni mindezt? Olyan, mintha egy idegen nyelvet tanulnék, amibe minden nap 5000 új szó születik és legalább ennyi nyelvtani szabály. Hát, azt hiszem, most talán egy pohár vizet tudok kérni, a „digitálisképfeldolgozás” nyelvén. Pedig a Photoshopban is mekkora királynak gondoltam magam. Úgy tudok arcot retusálni, mint a rendszeres nemi élet, villanyvezetékeket tüntetek el a kék égről, vörös szemeket varázsolok fehérre, sötét foltokból virágos mezőket teremtek, de ez mind csak játék a lehetőségekhez képest. Őrület!

Címkék:f fotótanfolyam fotóstanfolyam fotosarok Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.04.26. 21:32

2011. március 12. szombat

Az első „igazi” gyakorlati napunk. 4 fős csoportokba lehetett jelentkezni, különböző időpontokra a nap folyamán. Én a 12:00-át választottam, mert kialhatom magam legalább és mire hazaérek biztosan lesz már valami ebéd. Ja, meg ide jelentkezett az a nagyon érdekes szőke lány is, akivel múltkor a síelésről beszélgettünk. Hátha mégsem otthon ebédelek…

Keresnünk kellett újságokban, vagy a neten olyan modellfotót, aminek a világítása és beállítása nagyon tetszik, ennek a minél pontosabb leutánzása volt a feladat. Kaptunk egy fotót arról a modellről is, akit majd fényképeznünk kell, hogy legfőbb alkotóelemeiben hasonlót tudjunk keresni.
Három képet is választottam, a legújabb Secret reklám egyik figuráját, Marcus Piggott fotóját Kate Moss-ról a Vogue egyik számából és egy Füles rejtvényújságot, mert ez volt a legolcsóbb az újságosnál, azt hiszem a múlt heti joker számhúzó van a címlapján Taktaharkányból.
Az előttem dolgozó hallgató nagyon egyszerű képet hozott, sima fehér fal előtt egy teljesen általánosan megvilágított csajszi, csak úgy áll. Negyed órája tologatják a lámpákat, de még mindig nem ugyanaz a hatás. – Hát, nem látod, ott az álla alatt azt az árnyékot? – kérdezi az oktató. Keskeny csíkokban folyik az izzadtság a kollégám tarkóján. – De igen, látom, de ha odébb teszem a lámpát, akkor eltűnik a hajáról az a fénycsík. – mondja alig hallhatóan. – Akkor próbálkozz egy derítőlappal! – pattognak az oktató szavai. Azt hiszem, óvatosan összegyűröm Kate Moss-t és eldobom valahol. Elég lesz az a Secret design. - Huszonöt perce próbálkozunk ezzel a homogén arcvilágítással és a háttéren még egy gyertyányi fény sincs! – próbálkozik az oktató, és már a harmadik csík is megindul sorstársam halántékán. Nem is olyan eredeti ez a Secret. Tisztára majmolják a Triump-ot. Marad a Füles. Nem egy bonyolult összeállítás, de mégis a miénk legalább.
Hát, nem bocsátkozom részletekbe. Büszke vagyok magamra, mert megoldottam a feladatot. Szinte azonos hangulatot tudtam létrehozni a képen, mint a Füles címlapján volt. Fél óra alatt. Pedig nagyon koncentráltam. Füles címlap. Édes Istenem! Kate Moss. Vogue. Taktaharkány. Álmok.

Címkék:fényképezés fotótanfolyam fotóstanfolyam Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.04.12. 10:31

2011. március 9. szerda

Nagyon érdekes dologra jöttem rá, amire még soha nem gondoltam. Ha expozícióról, fényképezésről volt szó, az mindig egy pillanatot jelentett, amikor a fényképezőgépben lévő fényérzékeny anyag „megjegyezte” az előtte lévő, megvilágított dolgokat. De a fényképezés nem egy pillanat, hanem egy folyamat vége, amit én tudatosan végrehajtok és ez az átgondolt folyamat lesz a fotó. Olyan, mint egy koncert. Mindenki csak a bulira emlékszik, de hogy a fellépés igazán jó legyen, azt rengeteg próba és gyakorlás előzi meg, ami igazából senkit nem érdekel, mindenki csak a produktumra kíváncsi. A másik a fény. A képnek azon a részén, ahova nem kerül fény, ott expozíció sem lesz, tehát a világítás olyan, mint a festés. Ahová nem festek, ott nem lesz semmi. Fantasztikus.
Ma arról volt szó, hogyan építünk föl egy képet, hogyan festjük meg fénnyel, amit láttatni szeretnénk. A fényforrások olyanok, mint az ecsetek, lehetnek lágyak, kemények, szélesek, keskenyek, lehet velük lágyan simogatni, pontozni, megerősíteni, kiemelni, elmosni. A belőlük jövő fény pedig a festék, ami lehet fehér vagy színes, erős, gyenge, finom, durva. És amire még álmomban sem gondoltam, a fények ugyanolyan fontosak, mint az árnyékok, sőt akár azt is mondhatjuk, hogy azért világítunk, hogy árnyékokat képezzünk.
Nagyon várom már a szombati gyakorlatot, hogy a valóságban is kipróbáljuk a kemény reflektort, ami karaktert ad, de mély árnyékokat is, a softboxokat, amik lágyan, de erősen világítanak, és egyáltalán, hogyan változik majd az arc, ha mindenféle irányokból világítom! Egy gondom van csak. A fénymérés. Azok az átkozott fényértékek. Miért nem volt jó a blende meg idő. És hogy a lámpából jön a fény, de a gép felé mérek, mert különben a szög koszinuszával meg kéne szorozni… Na, ez az. Tudtam. Túl szép lett volna, hogy csak fények, meg művészet. Az a rohadt koszinusz csak beette magát, hogy rohadna meg!

Címkék:tanfolyam fotós fotótanfolyam Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.04.09. 18:31

2011. március 7. hétfő

 

Kaptunk egy szabad hétvégét, hogy átgondolhassuk, tényleg ezt akartuk-e? Nem adom fel. Aránylag gyorsan kihevertem az előző óra sokkoló élményét, egyre nagyobb tisztelettel tekintek a fényképezőgépemre, mint a modern világ természettudományi ismereteinek legátfogóbb gyűjteményére. Nem akartam hinni a szememnek, amikor egy hölgy jelent meg a teremben – Szilágyi Stefánia – modellfotós. Azzal kezdte, hogy nem érdeklik az elméleti, technikai dolgok, mindent a valóságban fogunk megtanulni és gyakorolni. Szeretem.
Szavaitól életre keltek az állványok, a lámpafejek, előtétek, lágyító és fényterelő szerkezetek. A fény egy fantasztikus dolog, úgy gyúrhatjuk, alakíthatjuk, formálhatjuk, akár a gyurmát és csodálatos hatásokra képes! Ismét feltámadt bennem az alkotó erő. Tereket látok, struktúrákat, tömör és áttetsző tárgyakat, amelyeket soha nem látott módon világítok meg, arcokat, melyeken az árnyékok és a fényfoltok regényeket mesélnek el. Egy kicsit most várhatnak a felhők, a patak, a szél, meg az a virágbigyó. Világítani akarok!
  

Címkék:tanfolyam fotós fotótanfolyam 1 komment

fotótanonc 2011.03.30. 17:51

2011. március 2. szerda

 

 
Újabb technikai elmélet. Biztonság kedvéért magammal hoztam Obádovics J. Gyula: Matematika könyvét, ha elakadnék valahol. Elvégre csak a felhők futását, a hajnal derengését, a bimbó virágba robbanását, a napfény simogató bársonyát, a patak vizének szikrázó zenéjét szerettem volna lefényképezni, de már fogaskerekeket és emeletes törteket akarok, és egy kis derivál függvényt surlófényben….
Azt mondta nagyapám, a fenének járok fotótanfolyamra, amikor a digitális gépekkel már semmit nem kell csinálni, csak megnyomom a gombot és látom is, hogy mi lett. Bezzeg az ő idejében - mert ő már az Isonzónál is fotózott – még önteni kellett az emulziót egy üveglapra és helyben elő is kellett hívni. Szegénykém már keveri a történeteket, ő is a saját nagyapjától hallotta, de azt hiszi vele történt meg, szóval fogalma sincs a fényképezésről, mindenesetre ma estig én is azt hittem, hogy a digitális fényképezés tényleg egyszerűbb, mint a nedves kollódiumos módszer, de tévedtem. Nagyot. Ott kezdődött, hogy kettes számrendszer, meg vonalkód. Odáig értettem, mert olyat már láttam egy csomót, csak nem tudtam, hogy akár egy fénykép is lehetne. Na de elkezdtünk mintavételezni, meg kvantálni, aztán jöttek a bitek, az interpoláció és elszabadult a pokol. De tényleg, hol vagyok? Nézem az Obádovics tárgymutatóját, de még csak hasonló kifejezések sincsenek, végem van. Végre egy ismerős ábra jelent meg a kivetítőn: a hisztogram. Ezt tudom is, hogy mi! Mindig megjelenik a kép mellett az LCD-n. F r e k v e n c i a d i s z t r i b ú c i ó s f ü g g v é n y! Felsikoltottam. Önkéntelenül tolult torkomba a kétségbeesés és halálfélelem szignálja. Végleg elsüllyedtem a fotótechnika mocsarában.

Címkék:fényképezés fotótanfolyam fotóstanfolyam fotósarok 1 komment

fotótanonc 2011.03.26. 20:26

2011. február 28. hétfő

Mennyország és pokol. Szombaton művész voltam, sasként szárnyaltam, néhány óra alatt újra alkottam a Világot, (hiába, a Jóistennek nem volt még Nikonja), legalább három kiállítási anyagot lenyomtam akksi csere nélkül, atombombányi energia szabadult föl bennem és rendeződött kompozícióvá a képeimen. De mindez nulla. Semmi. Értéktelen romhalmaz. Miért? Mert nem számoltam a logaritmusokkal. A gradációval és a denzitási értékekkel. Egyszerűen érthetetlen, hogy nem jutott eszembe a Schwarzschild-effektus amikor szemben álltam a Nappal, mint Don Quijote a szélmalommal. Mi jöhet még? A táguló világegyetem, a kvantumfizika legújabb eredményei mennyire befolyásolják egy jó expozíció beállítását? De hiszen Einstein előtt is készült fotó! Micsoda amatőrök lehettek az akkori kollégák….

Címkék:fotó fotótanfolyam fotóstanfolyam fotósarok Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.03.22. 17:48

2011. február 26. szombat

 

Fantasztikus nap volt! Nem is tudtam, hogy létezik egy ilyen hely Budapesten. Reggeli kávé és üdítő várt minket egy hangulatos étteremben, mindenki bemutatkozott és mondott magáról néhány dolgot. Ez nagyon jó ötlet! Fantasztikus emberek vannak a csoportban és végre az oktatókról is megtudtunk néhány érdekes részletet. A két vezető jó haverok, bár folyamatosan cikizik egymást, elég lazák, de nagyon komolyan veszik a dolgot és hihetetlen tapasztalatuk van a szakmáról is meg az oktatásról is. Már a beszélgetésért megérte eljönni, de az igazi különlegesség még hátra volt. Először banálisnak tűnt, de azt mondták, meg kell tanulnunk megfogni a fényképezőgépet. És tényleg. Már most nevetni tudok magamon, hogy milyen béna voltam korábban, pedig azt hittem profi módon tartom a gépet. Szakadtunk a nevetéstől, mikor bemutatták, mitől rázódik be a képek nagy része, de rájöttem, ugyanígy bénázok én is, csak eddig nem tűnt fel. Mivel időközben vakítóan sütni kezdett a nap felkerekedtünk, hogy fényképezni indulunk. De mit? – kérdezték többen. Amit akarunk! - volt a válasz. Egy dolog fontos. Semmit ne úgy csináljunk, ahogy megszoktuk. Túlzások, túlzások, túlzások! – volt a vezényszó. Földről fotózás, falnak támasztva a gép, függőlegesen le és fel, nappal szembe, nagylátószöggel egészen közelről, futás közben….. egy új, eddig soha nem látott, fantasztikus világ született az LCD-n. És még szinte el sem kezdődött a tanfolyam…..

Címkék:fényképezés nikon fotótanfolyam fotóstanfolyam fotósarok Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.03.20. 19:09

2011. február 23. szerda

 

Pedig hétfőn úgy jöttem haza, hogy már éreztem a kezemben Robert Capát, tudtam gondolkodni André Kertész agyával és Helmut Newtonként láttam a csajokat. Erre ma mi van? Retrofókusz elv. Scheimpflug feltétel. Hiperfokális távolság. Brillancia és ezt senki nem fogja elhinni, a s z t i g m a t i z m u s. Hova jelentkeztem? Megnézem az órarendet. Lehet, hogy véletlen egy másik…. tanfolyamon voltam? Hogy aaaaaa izéééé, hogy a gyújtótávolság a leképzett kép átlójához viszonyítva lesz teleobjektív, meg nagylátószögű? És hogy a színek, a hullámhossza meg a hőmérséklete, és ha a szőrös körtére állítom az AWB-t, akkor nem lesz sárga tányér? Erről fogalma nem volt Robert Capának, itt nőjön fenyőtű a karomból, ha igen.
Minek az a szaros zöld „P” betű a gépen, ha minden nyavalyát nekem kell beállítani? Soha többé nem veszem kézbe a fényképezőgépemet. Inkább pilótának megyek, ott kevesebb bigyót kell figyelni.
Szombaton kimegyünk a Kopaszi-gátra megismerni egymást és fotózni valamit, addigra talán magamhoz térek.

Címkék:fényképezés fotótanfolyam fotósarok Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.03.10. 23:39

2011. február 21. hétfő

Fotótanfolyamra járok! Nem sokat teketóriáztam a jelentkezéssel. Mikor odaértem, már gyülekeztek a többiek, fiatalok, értelmesek, egy csomó csaj, mintha valami művész mozi teázójába léptem volna. Rengeteg papírt nyomtak a kezembe, ha majd egyszer lesz időm, töltsem ki őket, kell, mert hivatalos, meg akkreditált, de az elhelyezkedési tanácsadást azért, ha jót akarok, ne ikszeljem be, mert megtartják ugyan, ha nagyon akarom, de a többiek kocsmázni fognak közben, meg itt egy nagyon szép mappa, ebbe gyűjthetem a jegyzeteket, van jegyzetpapír és tollat is adnak, csak menjek már befelé, mert rengeteg az anyag mára, kezdeni kéne már. És elkezdték. Azt mondták, hogy ez csak egy bevezető óra, csak a hangulat miatt. Csak. Vetített képes előadásban végigmentünk az egész újkori művészettörténeten, a fotózás kialakulásán, a kezdeti módszereken, feltalálókon. Hihetetlen, hogyan készültek a korabeli fotók, és micsoda sztorik voltak. A Fentonnak a Krími háborúban tiszta bogárgyűjtemények lettek a fotói, mert beleragadtak a zselatinba a dögök, az Alice csodaországban-t pedig álnéven írta egy matektanár, aki fiatal lányokat ujujj…… szóval szeretett fotózni. Az amerikai indiánok utólag lettek lefotózva, a Bíró Lajosnak meg feleségül kellett vennie egy pápua lányt, hogy fotózhasson közöttük. Az egész impresszionizmus egy fotósnak köszönhető, valami Nadar és tökre igaza volt abban, hogy csak arról tudunk jó képet csinálni, akit jól ismerünk.

Mikor azt mondták, hogy szünet van, akkor vettem észre, hogy még mindig úgy vannak a papírok a kezemben, ahogy beleszuszmákolták a beiratkozáskor. És lássatok csodát. Ingyen szendvicsek és üdítő várt mindenkit a szünetben, valamint egy nosztalgikus hangulat. Igen. Olyan igazi, klasszikus házibuli feeling. Mármint a házibuli elején. De hát hosszú még a tanfolyam.
A második részben a legújabb kori izmusokon futottunk keresztül, fantasztikus alkotók lebilincselő képeivel. Cecil Beaton férfi volt és Oscar-díjas jelmeztervező, ugyanakkor remek reklám- és modellfotós és azt is tudom már mit jelent a „haute-couture”. Brassai festő akart lenni és csak véletlenül lett világhírű fotós, Berkó Ferenc pedig a világ 100 legjobb fotósa között van nyilvántartva és szerintem rajtunk kívül senki nem hallott róla az országban. És micsoda elképesztő művészeink és feltalálóink voltak, akikről eddig senki nem beszélt nekem sehol.
Úgy érzem beletuszkoltak egy komplett művészeti lexikont a fejembe a keménykötéssel együtt, de nagyon élveztem és most minden kiállításra elmegyek az ismerőseimmel és sztorizok, mint egy idegenvezető.
 

Címkék:canon fényképezés fotózás nikon fotótanfolyam fotosarok Szólj hozzá!

fotótanonc 2011.03.08. 18:28

Beiratkozás

 Hogy miért pont most? Egyszer hallottam egy sztorit. Egy vak koldushoz odament egy ember és azt mondta neki, hogy kicserélné a táblát a kezében – amire az volt írva, hogy vak vagyok, segítsetek – és higgye el, rengeteg pénzt fog gyűjteni. A koldus beleegyezett, s az új táblától valóban ömleni kezdtek a bankjegyek a szakadozott kalapba. Hogy mi volt írva a táblára? „Itt a tavasz és én nem láthatom.”

Azt hiszem ez jutott eszembe, mikor a minap elővettem a néhány hónapos, egészen jó Nikon gépemet és megpróbáltam lefényképezni azt a boldogságot, amit kabát nélkül éreztem a napsütésben. Nem sikerült. Egyre idegesebben nyomkodtam a gombokat a gépen és rájöttem, hogy fogalmam sincs, mire jók. Azonnal a neten voltam és fotótanfolyamokat kerestem. Mindenhol modellcsajok, műterembelsők, nahát, nekik aztán rohadtul mindegy, hogy tavasz jön vagy tél, egyforma bájmosoly a mellétől északra…, hát ettől nem leszek okosabb. Természetfotó tanfolyam. Nyakig terepszínűben, hatalmas objektívek és még ornitológus is van a csapatban. Elképesztően jó lehet. Nekik. És tessék. Általános alaptanfolyam. Rengeteg témakör, rengeteg oktató és egészen kulturált honlap. FotóSarok. Sose hallottam róluk. Semmi manír, féléves tanfolyam, az oktatók valahonnan ismerősek, de nem a celebvilágból. Nem olcsó, de nagyon komoly programokat ígér. Holnap indul. Ez nem lehet véletlen.

Címkék:fényképezés fotós kezdő fotóstanfolyam Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása